ROZSDÁS OLLÓ – ilyen a munkaerőpiac

…mint egy csikorgó, ROZSDÁS OLLÓ, olyan most a helyi munkaerőpiac… A keresleti és a kínálati oldal, azaz az álláskeresők és a munkáltatók igényei fényévekre vannak egymástól. Nem, vagy alig-alig találkoznak az igények. Az olló két szára kinyílt és messze van egymástól.

A munkáltatóknak a jelenlegi viszonyok között is sokszor és még mindig, irreálisan magas elvárásai vannak a jelöltekkel kapcsolatban: 7 nyelven beszéljenek, (esetleg több) diplomásak, fiatalosan dinamikusak, proaktívak legyenek és azonnal értsék a főnök és az új csapat elvárásait. Mindig várják a tökéletes munkatársat, hogy „majd lesz jobb” a jelöltek között”. Ha végre megvan a „mi emberünk”, akkor viszont a döntést halogatják, míg az álláskereső addigra már elhelyezkedik… egy másik helyre.

A dolgozók beleragadtak az operátori-szintekbe (itt több ezer emberről beszélünk!), elfáradtak a (főleg) gyárak által támasztott elvárásokba, több műszakos munkarendekbe, alacsony fizetésekbe, abba, hogy mindig megmondták nekik, hogy épp mikor/mit csináljanak és a teljes kilátástalanságba, hogy miért/hova váltson, hiszen alacsony végzettsége miatt, csak szintén egy gyárban tudna elhelyezkedni, hasonlóan alacsony bérért. Hazamegy, tévézik, sorozatot néz és bújja a telefonját. Fel sem emeli a fejét az új lehetőségekért. Magatartása beletörődő, apatikus, szomorú. Eltűntek a tervek, nincs semmilyen jövőkép: sajnos már azt sem tudja, hogy nyáron mit fog csinálni, nem hogy a 2-3 éves terveiről beszéljen az állásinterjún. …most tényleg: miért várunk el az elfáradt emberektől csúcs teljesítményt??? Ha Te lennél hasonló helyzetben, tudnál 100%-ot nyújtani?

Sajnos jellemző a helyi munkaerőpiacra, hogy a bátor, proaktív, problémamegoldó, nyitott, kurázsival rendelkező, aktív korú munkavállalók már nem a miskolci, borsodi munkaerőpiacot gazdagítják… Elmentek a térségből és egyelőre nincs semmi, ami miatt visszajönnének. Emiatt (is) nagyon-nagyon hiányzik kb. 50.000 ember(!) Miskolcról!

Váltásra, komoly változásra van szükség mindkét oldalon!

Akik eddig csak tengették a gyárakban az életüket, újra meg kell találniuk magukat. Komoly karrierváltásra van szükség. Olyan piacképes (akár kétkezi) szakmát kell tanulniuk, amivel újra értékessé válhatnak a munkaerőpiacon. Magyarországon 2 szakma megszerzése továbbra is ingyenes!

Munkáltatói oldalról pedig a jelenlegi munkaerőpiaci helyzethez kell alkalmazkodniuk azzal, hogy pl. rugalmas munkaidőt vezetnek be (4-6 órás pozíciók) és legfőképpen sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a betanulásra, betanításra és nem „kész” jelölteket várnak az új állásokra.

Ráadásul most a gazdasági környezet miatt is sok helyen csikorogva mennek a vállalkozások, stratégiai megvalósítások a helyi viszonyok között.

Most mindenkinek azt kívánom, hogy hozza meg a körülményekhez igazított változásokat lokális és személyes szinteken! Legyünk mozgásban!

Ha HR segítségre van szükségetek, akkor továbbra is számíthattok ránk:

www.activehrc.hu